Hogyan ne hízzunk meg Törökországban? 1. rész

2011 január 15. | Szerző: Yildizz |

A kérdésre a mai napig nem találtam meg a választ, de a jelenlegi keserves diétám okán, arra gondoltam leírom hogyan is zajlik egy nap az evés-ivás témakörben Törökhonban.

Legalábbis az én kis török családom körében. Ugye, azt már írtam, hogy nem volt kegyes hozzám Fortuna a munkakereséskor így időm nagy részét otthon töltöttem családi körben. Azért írok most múltidőben, mert éppen Magyarországon tanyázom (még egy hétig), no meg azért mert most újra (sokadjára) elhatároztam, hogy én biza szembemegyek a török étkezési hagyományokkal, lázadok vagy éhen halok, de nem hízhatok többet.

Tehát kezdjük a reggelivel. Jellemzően a friss ropogós forró kenyeret minden földi jóval megrakodva , falatozva, arra szoktam gondolni, hogy Magyarországon épp a levest szürcsöli a jónép, ugyanis mi délben reggelizünk. De akkor nagyon. Aki hamarabb kel és dolgozni megy, általában valamilyen péksüteménnyel üti el reggeli éhségét, addig a még a “valódi reggeli” ideje el nem érkezik.

Délben tehát megtelik a nagymama háza az iskolából hazarohanó gyermekekkel, nőkkel, munkából ebédszünetre érkező férfiakkal és elkezdődik a reggeli. No azt azért senki se gondolja, hogy 11-kor kelünk majd nagy álmosan összedobunk egy omlettet bolti narancslével. A reggelit hosszas előkészület előzi meg, tekintve, hogy mi szem szájnak ingere, az egy egyszerű szürke hétköznapon is ott pihen a szoba közepén, egy hatalmas tálcán, melyet mindenki szakosan törökülésben körbeül evéskor.

Lássuk hát miből áll egy átlagos reggeli török módra (a teljesség igénye nélkül): tea, tea, tea, főtt tojás, 2 féle lekvár, vaj, 2-3 féle sajt, natúr saláta mindenféle öntet nélkül, tea, padlizsán, joghurt, tea, olívabogyó, paradicsompüré, tea, szalámi és az én legnagyobb ellenségem és szerelmem a friss, forró, ropogós kenyér.

Mindezt ügyesen elhelyezve egy hatalmas alumíniumtálcán, melynek “becipeléséhez” általában két ember kell.

Persze szoktunk néha asztalnál is enni, vagy éppen egy romantikus falusi reggelizőben, utóbbi alkalmával készült a kép:

A legfinomabb kenyér (ekmek):

Simit, közkedvelt reggeli péksütemény, és az apróságok:

Az elmaradhatatlan török tea (çay), melyet különleges tulipán alakú pohárban szolgálnak fel:

A reggeli után közvetlenül jöhet a török kávé, cukorral természetesen. Majd miután elpakoltunk a fejedelmi reggeli után a víz már forr a második kávéhoz ami rendszerint instant, tejjel, cukorral. Ehhez sokszor kekszet vagy süteményt is tálalnak, csak megjegyzem körülbelül 1,5 órája reggeliztünk meg.

Török kávé (türk kahvesi):

A nap további részét általában mindenki távol tölti az otthonától, egészen a vacsoráig. 4-5 óra tájban azért már megéhezik az ember lánya. Én általában dönert eszem, ami a melegszendvicshez hasonlít a leginkább, és a legkülönbözőbb ízesítésekkel és töltelékkel lehet kapni. Kérhetjük kenyérben avagy pitában (pide). Ayrannal (sós joghurtital) leöblítve igazi laktató finomság.

Csirkés szendvics (tavuk döner):