Şirince

2011 március 7. | Szerző: Yildizz |

 Kedves blogolvasók!

Régen nem írtam már nektek, mentségemre legyen, hogy elromlott a gépem, ékezetek nélkül pedig nem olyan élvezetes 🙂

Nos, úgy döntöttem, hogy ma egy közeli kis faluba kalauzollak el titeket, és frissen szerzett élményeimet osztom meg veletek.

Sirince, Kusadasitól mindössze félórányi autóútra van, Selcukon át, ahol pedig Ephesus évezredes romjai találhatóak, de erről majd máskor. Klausztrofóbiásoknak, szédülősöknek, autóban félősöknek meggondolandó az út, avagy valamiféle nyugtató jellegű teát vagy gyógyszert töltsünk magunkba indulás előtt. Ugyanis a keskeny, kacskaringós hegyi utat ha párosítjuk a török vezetési stílussal és váratlanul szembejövő hatalmas turista busszal… nem is részletezem tovább. Az útikönyv szerint a szőlőültetvények és barackfák varázsolnak majd el az út során. Nos, aki minden parától mentes biztosan örömét leli majd az utazásban is. Tehát ha kibírtuk rosszullét nélkül (én általában akkor dobnám ki a taccsot amikor éppen megérkezünk) akkor az úti célunk kárpótol majd minket mindenért.

Sirincét ortodox görögök lakták egészen az Első Világháború végéig, amikor is, az ismert “csereprogram” keretében Görögországban élő törököket telepítettek a faluba. Manapság a görög-török kultúra tökéletes szintézisének tekintik a falut, s az ott élő embereket.

A legenda szerint a falu eredeti neve Cirkince azaz csúnya volt, mégpedig azért, mert a helyiek meg akarták kímélni magukat az idegenek zavaró jelenlététől. És mi is lehetne nagyobb “turista távoltartó-erő” mint egy falu, melyet Csúnyának hívnak. Egy két bátor jelentkező mégis megnézte magának ezt a helyet, s lassan lehullott a lepel az ádáz hazugságról, hogy ez a hely nem hogy nem csúnya, de kifejezetten kedvükre való. Így kapta hát végül mai nevét, mely aranyosat, szépet jelent. Ezek után pedig már nem is csoda, hogy látogatók hada lepi el a kicsiny falut nap, mint nap egyediségre, újdonságra, autentikus élményre vágyva. 

Én az odaúton lelkesen ecseteltem útitársaimnak, hogy milyen jó is az, hogy nincs túl sok turista Sirincében, hogy elkerülte a “futószalagot” és ezáltal megmaradt olyan, olyan…különlegesnek. Megérkezésünkkor azonban leesett az állam, hiszen kb. 15 hatalmas turistabusz álldogált a parkolóban, s ontotta magából az összes “különlegességre” vágyó nemzetiséget. Valószínűleg előző látogatásomkor kifogtam egy turista mentes napot, vagy egy év alatt lett ennyire felkapott az én kis rejtett falum, de az biztos, hogy én ennyi embert ott még nem láttam. Fel lettem világosítva, hogy de, itt jellemzően nagyon sokan vannak, és aki egyszer itt járt ha teheti visszatér még sokszor. Ilyen aspektusból nézve már más volt a helyzet. Lássuk csak, mit tudhat ez a falu, hogy nem érzed magad úgy, mintha már a századik ugyanolyan helyen járnál?

Először is nincs sehol tülekedés, hosszú sorok és idegeskedő emberek. Köszönhető ez annak, hogy itt nem kijelölt útvonalak vannak, hanem az egész falu maga a látványosság, mehet mindenki amerre lát. Nincsenek kerítések, az emberek élik mindennapjaikat, megszokták már a fényképezőgépek villogását. Kérdés persze, hogy mennyire jó ez nekik, de most a látogatók szempontjából vizsgálódtam. A falu nagy része piacként is funkcionál, tágas utcákkal és egyáltalán nem tolakodó árusokkal, ami lássuk be Törökországban ritkaságba megy. Az éttermek, kávézók helyi jellegzetességeket és török hagyományos ételeket, italokat kínálnak, nyoma sincs bármilyen amerikai, ázsiai vagy nyugat-európai “majmolásnak”. Az árak minden pénztárcához mérten ki vannak kialakítva, mindenki jóllakhat, ehet-ihat, mulathat és garantáltan elégedetten fog távozni. Ami szerintem a legjobb, hogy a bazárban nem a szokásos szuvenír-gagyit próbálják az utazókra tukmálni, hanem helyi alapanyagokból készült, jellemzően hand-made áruk közül válogathat az ember lánya (avagy fia). Kézi szövésű szőnyegek, textilek, táskák, ruházat, faragott csecsebecsék, helyben készült olíva olaj, szappanok, lekvárok és így tovább. Innen tényleg be lehet szerezni olyan ajándékokat és emléktárgyakat, melyek még egyedinek mondhatóak, manapság ez pedig nagy szó ám…

A leghíresebb vonzerőt hagytam utoljára. Sirincében található a környék leghíresebb borászata, melyben a létező összes gyümölcsből, mely a környéket megtalálható, ínycsiklandozó bort készítenek. Az epertől a sárgadinnyén át a szederig mind-mind megtalálható itt a polcokon. Bárhol kóstolhatsz belőlük, csak aztán tudj dönteni 🙂

Az én kedvenceim Sirincében: reggeli török módra, füge lekvár, málnabor, olvía szappan, gyertyatartók, terítők

Néhány pillanat képekben: