A SZEZON

2011 december 5. | Szerző: Yildizz |

 

“Az utóbbi 7 hónapom tanulságai: Az írek szeretik a (sok) sört, kupisak és 3 generáció simán elmegy együtt bulizni (nagymama, apuka-anyuka, 2-3 éves gyerekek) és minimum egy új tetoválással térnek vissza. Ha gond van a férfiak nyugodtak, a nők kikérik maguknak nem túl nőies stílusban. Az angolok ragaszkodnak a megszokott szobához/ételhez/programhoz/személyzethez, ha a bizalmukba férkőzöl bármit eladhatsz nekik. A skandinávok eleinte nagyon hideg népek, de ha ügyes vagy, hamar felolvad a jég. Mindent tudni akarnak a lehető legapróbb részletekig. A finn akcentus nagyon aranyos. A svédek a leginkább távolságtartóak. A dán csoki finom, a norvég vendégek a legcsendesebbek. A törökök sokban hasonlítanak a magyar vendégekhez, mindent szeretnének lehetőleg akciósan vagy inkább ingyen. Az utószezonban érkeznek a legproblémásabb vendégek. A kéthetente egy szabadnap az 3 havonta egyet jelent. Azért jó kis tapasztalat volt. :)”

Ezzel zártam az idei turisztikai szezont a napfényes Kusadasiban. Valóban jó tapasztalat volt. Ennek már másfél hónapja, de most jutottam el odáig, hogy virtuális papírra vessem gondolataimat.
Nehezen indult a dolog, mert hiába elenyésző a török vendégek száma a szállodában, az utazási irodák, a postás, a takarítónők, a szerelők és a konyhai személyzet sem áll a helyzet magaslatán ha az angol nyelvvel próbálkozol. Marad hát a testbeszéd és a szótár. Mondanom sem kell, hogy kedves kollégáim hatalmas türelemről tettek tanúbizonyságot, amikor  legelején kézzel- lábbal próbáltam elmagyarázni, hogy eldugult a lefolyó, csöpög a csap, a salátát csak bizonyos zöldségekből készítsék szósz nélkül stb.
Mert, hogy a recepció a szálloda szíve-lelke, pláne Törökországban. Itt mindenki megáll egy szóra, a vendég, a pincér, a manager, a könyvelő… annyi információ áramlik át rajta egy nap alatt ami egy adminisztrációs munkakörben egy év alatt sem. Ja azért persze adminisztrálni is kell meg pénzt váltani, vészhelyzetet megoldani, beszámolni, felvenni, lemenni, áthúzni, kitárni, ELADNI, szórakoztatni, nevetni, sírni, szeretni, együttérezni, segíteni, segíteni, segíteni, minden nap. A törökök verhetetlenek ha kereskedelemről van szó mindent eladnak úgy, hogy olyan szívesen hagysz ott egy vagyont, mint még soha. Nekem ez kicsit idegen volt az elején, de szerencsére ebbe is hamar belerázódtam. A hierarchikus gondolkodásmódjuk azért kicsit maradi nekem, mert nem nagyon szeretem ha “lenéznek” és próbálnak lenyomni ahelyett, hogy együttműködve sikert érhetnénk el. Ez szerencsére csak egyetlen emberre volt jellemző, de sajnos pont a közvetlen főnökömre. Hálás vagyok, mert a szálloda összes többi alkalmazottja egy angyal volt velem, úgyhogy elviseltem a banyát. A SZEZONBAN azért mindenki kicsit kifordul magából. 6-7 hónap folyamatos munka, hétvége és szabadság nélkül. Pénz van, de szabadidő nincs. Télen meg jöhet a jól megérdemelt pihenés. Persze az meg unalmassá válik egy idő után, így lesz ez egy ördögi kör. Télen a nyarat várjuk nyáron a telet. Na jó azért nem ennyire szögletes a dolog, ezen a nyáron például meglátogatott a családom egy része és a barátaim is, és nyaraltam (meg dolgoztam) velük egy hatalmasat.

Most hogy vége lett a fél éves hajtásnak hazajöttem kicsit feltöltődni és töröm a fejem azon, hogy mi legyen az áthidaló megoldás a téli időszakra.

Még csak pár hete vagyok itthon, de már is hiányzik Baklavaország. 🙂